A középkori lepra terjedésének új magyarázata: a vörös mókusok

Egy friss kutatás szerint a vörös mókusok lehetnek felelősek a lepra betegség átterjedéséért az emberekre a 10-11. századi Angliában. A The Independent cikke alapján a Winchester városában talált leletek elemzése során a szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy a mókusok a Mycobacterium leprae baktérium gazdaszervezetei lehettek abban az időszakban.

A középkori Angliában először találtak bizonyítékot arra, hogy a mókusok közvetíthették a leprát az emberekre, bár korábban már felmerült ez a lehetőség. A kutatók szerint a mai vörös mókusok is hordozhatják a lepra baktériumtörzseit, de az Egyesült Királyságban már nem jelentenek fenyegetést.

Dr. Sarah Inskip, a Leicesteri Egyetem kutatója és a tanulmány egyik szerzője szerint manapság rendkívül ritka, hogy valaki leprát kapjon, ehhez hosszabb ideig tartó érintkezés szükséges egy fertőzött állattal. Az Egyesült Királyságban jelenleg körülbelül 160 ezer őshonos vörös mókus él.

A lepra az emberi történelem során egyik legelsőként dokumentált betegség, amely az idegrendszert érinti és bőr alatti duzzanatokat okoz. A WHO adatai szerint ma világszerte körülbelül 208 ezer ember szenved a betegségtől, főleg Ázsiában és Afrikában. A lepra antibiotikumokkal kezelhető, de kezeletlenül súlyos deformitásokhoz, fogyatékossághoz és vaksághoz vezethet.

A tanulmány elkészítéséhez a kutatók 25 emberi és 12 mókus középkori csontmintáját elemezték, és mindkét fajnál kimutatták a kórokozót. Winchester városa a középkorban ismert volt leprakórházairól és szőrmekereskedelméről. A területen talált mókuscsontok arra utalnak, hogy a középkorban a mókusok bőrét és szőrét ruházati célokra használták, és sokan háziállatként is tartották őket.